Anyu fut

Fedák Sári telkén - vagy nem

Avagy miért jó, ha utánad ordítanak

2016. október 30. - Benes Bea

A kaotikusra sikerült szeptemberben elmaradt a szokásos havi TT is, de októberben ismét sikerült olyat találni, ami Reninek és nekem is jó volt. Libanoni cédrus 21 km, a kiírás szerint 700valamennyi szinttel. Pont jó, bármilyen időben le tudjuk tolni, nem is lesz túl fárasztó. Ráadásul hosszú hétvége van, még ki is tudjuk pihenni másnap.

Vasárnap hát a szokásos hajnali ébresztő, bár az óraátállítás miatt egy órával több alvás után, gyors készülődés, villámgyorsan kijutok Szépjuhásznéhoz. Regisztrálunk, megkapjuk az itinert és indulunk. Jó előre kifigyeltem, merre kell indulnunk, ez egy sarkalatos pont, sokszor már itt belezavarodom. Ezen a túrán viszonylag sokan vannak, van rövidebb, 12km-es táv, és a miénk a hosszabb.

Zöld körséta, zöld kereszt, zöld sáv - ismerős környék, jártunk már erre Renivel, szerintem a Budai30 helyett a Nyárutón talán. Gyorsan teszünk némi emelkedőt is a lábunkba, csak hogy ne fázzunk és a pulzusunk is megfelelő tartományba szálljon.

14858626_1106541529462796_858361364_o.jpg

A "kedvenc" lépcsőim

Fent viszont megint az ajándék az Apáthy-szikla, megunhatatlan panorámával. Most jó nagy a szél is, így nem időzünk sokat, de azért az őszi tájat is lefotózzuk:

14894614_1106541536129462_53652807_o.jpg

Megunhatatlan

Zöld majd piros körséta után elérkezünk a túra névadójához, a libanoni cédrushoz.

"A Kondor u. 5. sz. beépítetlen telek hátsó részén, kerítéssel körbevéve áll a védett fa. A terület egykor Fedák Sári villájának parkjához tartozott. Sajnos sem a villának, sem a hajdani parknak még a maradványai sem láthatók, egyedül a fa tanúskodik a hajdan volt szebb időkről.Ez a 120 éves cédrus fajának egyik legidősebb példánya az egész Kárpát-medencében. Idősebb példányt csak a soproni Lővérekből, illetve az Alcsúti Arborétum mellől ismerünk. Magassága több mint 12 méter, törzskerülete pedig közel három méter." írja a zoldkalauz.hu . Szily viszont nem erősíti meg a Fedák Sári vonalat, de a fa egyediségét és méltóságát ő sem vitatja: "Talán Fedák Sári ültette, talán nem, de az biztos, hogy pompásan néz ki az az igen ritka libanoni cédrus, ami egy elvadult, gazdátlan budapesti kertben áll."(cink.hu)

14881639_1106541476129468_664777566_o.jpg

Én és a cédrus

Kigyönyörködjük magunkat, a körben álló fák is csodásak, itt van az első EP kód: hány évesre saccolják a fát?Beírjuk, aztán indulunk tovább. 

Kicsi piros után jöhet a sárga sáv, de egy szavam sincs, a Hűvösvölgyig kb ereszkedünk, itt megtaláljuk a második EP-t, kapunk pecsétet és nápolyit, és átváltunk a kék sávra, végig a Zsíroshegyi úton. Alattomosan emelkedik, csak enyhén, alig észrevehetően, de ahhoz épp eléggé, hogy elszálljon a pulzus, és kimelegedj rendesen. Remete-szurdok, Remeteszőlős is ismerős, az erdőből kiérve kicsit aszfalton megyünk, nézegetjük a csoda kis utcaneveket, a mezítlábas ösvényt, a kihelyezett könyvkölcsönzőt. És már itt is van a harmadik EP, kapunk pecsétet és almát, aztán rögtön majdnem eltévedünk, szerencsére a sarkon egy angol kutyasétáltató addig integet, míg észre nem vesszük, vigyorog, mondja, hogy mindenki más is erre ment, megköszönjük. Aztán pár lépés után ismét majdnem eltévedünk, vagyis továbbmegyünk, de szerencsénkre felharsan a hátunk mögött egy öblös "hölgyek!" kiáltás, megfordulunk, két túratárs integet, hogy vissza, benéztük a kis utcát, ahol fel kellene mennünk. Igazuk van, ez az utca már megviccelt egyszer, nem látható a jel, ráadásul ki van téve egy "Magánterület" tábla. Innentől velük kerülgetjük egymást, vagyis majdnem végig együtt megyünk, az emelkedőkön hallgatjuk a sztorikat A Pirosról, tegnapról, meg évekkel ezelőttről, és bennem szép lassan megérik az elhatározás, hogy a Piros is felkerül a bakancslistámra. Majd egyszer végigmegyünk rajta. Merthogy már a piroson vagyunk, először a kereszten megyünk felfelé "orrvérzésig", ez már nem szerénykedik, emelkedik, mint a csuda, meredek kaptató, mi nem is nagyon beszélünk Renivel, csak tartjuk a lépést. A piros sáv már kellemesebb, bár nagyon sziklás, köves, amit avar borít, csúszkálunk is rendesen, de nem vészes. 

Renivel néha lefelé belekocogunk, az valahogy könnyebbnek tűnik, mint menni. A Fekete-fejhez megint meredek kaptató vezet, az itiner szerint "szuszogós" szakasz, szerintem a klasszikus #anyadpicsaja , de káromkodni sincs erő, vagyis nem pazaroljuk erre, csak a következő kőre koncentrálunk, amire fel kell lépni. 

Utolsó EP megint kód, felírjuk, alkalmi útitársaink előre mennek az utolsó előtti emelkedőre, így legalább nem kell kiabálniuk, csak megyünk a nyomukban. Innen már kevés van hátra, 1,5 km, de abban van egy jó alapos mászás, amíg el nem érjük a zöld körsétát, itt elköszönünk segítőinktől, szerintük innen már mi sem tudunk eltévedni, és igazuk van, szépen bekocogunk a célba.

A teljes táv 21,6 km lett, 4 óra 35 alatt teljesítettük, ami annak fényében nem rossz idő, hogy volt benne 1000m szint is.

A végén klassz kitűző, oklevél, és igazi menzatea vár minket :) Klassz lezárása egy kellemes, klassz túrának. A buszhoz kicsit sprintelünk, de pikk-pakk hazaérek, a jól megérdemelt ebédre és forró fürdőre :)

 

Reni képei:

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://anyufut.blog.hu/api/trackback/id/tr8511915757

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.