Készült velem egy interjú. Életemben az első. Van benne szó munkáról, de azért főleg a futásról, és arról, hogy miért fontos segíteni és "jónak lenni". Olvassátok, szeressétek:
Nem kell mindig pénzt adni. Adja az idejét, az energiáját, vagy legyen önkéntes. Mindenki meg tudja találni azt, amivel segíthet, és nem áldozat a részéről – ezt az Uniomedia pr tanácsadója mondta, aki alapítványokat támogat, önkénteskedik, és minden létező futóversenyre benevez, ha tudja, hogy azzal másokon is segíthet. Ismerjétek meg ti is Benes Beát, a Coca-Colával közös Jó arcok című pályázatunk újabb jelöltjét.
Azt mondják rólad, hogy a jóságoddal inspirálsz másokat. Nem nehéz ma jónak lenni?
Hiszem, hogy amit én adok, azt fogom visszakapni. Ha pozitívan állok az emberekhez, velem is azok lesznek. És ugyanez igaz a segítségnyújtásra. Ha te megteszed az első gesztust, akkor a többi ember is könnyebben megteszi. Sosem felejtem el azt az időt, amikor a vakok intézeténél dolgoztam. Sok látássérült közlekedett a környéken, és hiába voltak hangjelzést is kiadó lámpák a zebráknál, egyszer egy bácsi bottal beszorult a zebra közepére az autók közé, mert azok közben zöldet kaptak, és elindultak. Mindenki dudált, de senki nem segített addig, amíg nem szaladtam oda, hogy átkísérjem a bácsit a zebra túloldalára. Utána már persze egy autóból kiszálló srác is odajött megkérdezni, hogy minden rendben van-e. Sokszor tapasztaltam ezt. Ha te megteszed az első lépést, akkor a környezeted is hajlandó lesz megtenni, és nem érzi majd kellemetlennek segíteni.
Hiszem, hogy amit én adok, azt fogom visszakapni. Ha pozitívan állok az emberekhez, velem is azok lesznek. És ugyanez igaz a segítségnyújtásra. Ha te megteszed az első gesztust, akkor a többi ember is könnyebben megteszi. Sosem felejtem el azt az időt, amikor a vakok intézeténél dolgoztam. Sok látássérült közlekedett a környéken, és hiába voltak hangjelzést is kiadó lámpák a zebráknál, egyszer egy bácsi bottal beszorult a zebra közepére az autók közé, mert azok közben zöldet kaptak, és elindultak. Mindenki dudált, de senki nem segített addig, amíg nem szaladtam oda, hogy átkísérjem a bácsit a zebra túloldalára. Utána már persze egy autóból kiszálló srác is odajött megkérdezni, hogy minden rendben van-e. Sokszor tapasztaltam ezt. Ha te megteszed az első lépést, akkor a környezeted is hajlandó lesz megtenni, és nem érzi majd kellemetlennek segíteni.
A cikk folytatását a Kreatívon tudjátok elolvasni.
