Az van, hogy én aztán már tuti nem terveztem volna idénre maratont futni. Sőt edzőbá se tervezett ilyet! Na de azért vannak az embernek a barátai, hogy keresztülhúzzanak minden számítást, figyelmen kívül hagyjanak minden érvet, és igazi élményt adjanak a szülinapunkra. 

Elkövettem azt a hibát, hogy valamikor a Korinthosz80 után nevetve meséltem Robinak, hogy a BSI épp a 42. születésnapomon rendezi a Spar Maratont, haha, de vicces. Robi szerint viszont ez egy kihagyhatatlan ziccer, mert ilyen csak nagyon keveseknek adataik meg, úgyhogy minden tiltakozásom, érvem, könyörgésem, fenyegetésem dacára benevezett. Azt mondta, jó móka lesz, meg az nekem egy sprint táv. Én nem nevettem, viszont minden ismerősöm, legyen az futó vagy nem futó, de még a futást zsigerből utálók is azt mondták, ez fantasztikus ajándék, felejthetetlen élmény! 

Én a verseny napján is azt gondoltam, hogy 42 szelet dobostorta csak jobb lett volna, de szép lassan azért ráhangolódtam a versenyre. Oké, nem szeretem a tömeget, nem voltam oda attól sem, hogy a rakparton kell fel-le rohangálni, de mindenki annyira helyes és kedves volt velem, hogy kezdtem megenyhülni. Pedig hisztis voltam, holott nem szoktam az lenni. Kaptam szülinapi szalagot meg tiarát meg karkötőt meg csokit, de valahogy a feszültség nem enyhült bennem.

A reggeli szokásos rutin után még a helyszínen is el kellett mennem wc-re, így sikerült majdnem lekésnem a rajtot is, mert jó 20 percet álltam sorba a ToiToi előtt, viszont tök jót beszélgettem Norbival és Olivérrel, akik hősiesen végigállták velem a sort.

A ruhatárnál iszonyú kedves önkéntes, ő is megjegyzi, hogy ezt a napot nekem rendezte a BSI - és innen kb mindenki, aki felköszöntött, meghallgathatta, hogy nekem tényleg ma van a szülinapom, ráadásul a 42-dik! Soha életemben nem gondoltam volna, hogy kb 7000 embernek fogom ezt egyszer elmesélni :)

A rajtot végül nem sikerült lekésnem, sőt Robiékat is megtalálom, ami a Süssön Rádos rózsaszín pólóban nem olyan nehéz. Jó pár perc eltelik, mire elrajtolunk, van idő ismerkedni, itt is van már, aki odajön azzal, hogy neki is a napokban van a szülinapja, éljen, éljen :) Szelfizünk a cukorfalat japán bácsival, aki pizsamában (!?) és mezítláb futja le a maratont, és iszonyú jókedvű. 

Persze Robi a rajtvonalnál is bemondatja, hogy ma van a szülinapom, és ez így lesz egészen az első váltópontig, ahol elveszítem őket.

Na de addig... szelfizünk és dumálunk mindenkivel, aki kicsit ismerős vagy annak tűnik. Az időmérő és frissítő pontokon ha van speaker, bemondja a koromat :D iszonyú vicces az egész, futásról és célidőről persze nem nagyon beszélhetünk, de ezt elég gyorsan el is engedem magamnak, ez egy bulimaraton lesz, ahol ismerősök és ismeretlenek elegyednek velem szóba, ahol a szurkolók nemcsak azt kiabálják, hogy hajrá, hanem hogy boldoszülinapot!

A pálya annyiból jó, hogy sokszor futunk el a szurkolóink előtt, őrületes a hangulat, komolyan, imádom, a RunandTrollosok, az AFE-s lányok, FutAnyu Magó, Sanyoszistálló és a rengeteg kinyújtott gyerekkéz, akikkel pacsizni kell. Az örömben sokként ér a sporttárs látványa, akit a 11. kilométernél élesztenek újra, biztosan láttátok, hallottátok, hatalmas szerencséje volt, és óriási respect a mezőnyben futó orvosoknak és a mentősöknek és mindenkinek, aki megmentette az életét. A látvány sokáig elkísér :(

Pedig itt még nincs is túl meleg, sőt egészen a félmaratonig nagyon kellemes minden. Ekkor már kifelé megyünk a városból, Óbuda irányába, azt gondolom, hogy ez lesz a legkellemetlenebb rész, 22-től 28-ig. Itt kevesebb a szurkoló, jobban is lehet haladni, szép 5.40-es és 6 közötti tempót megyek, csak ha ismerőst láttok, akkor lassítok egy kicsit. márpedig ismerős akad szép számmal, mindenkivel futok és dumálok egy darabon, aztán mindenki elhajt, nem is értem :) Persze mindenkinek a maga tempójában kell mennie, az a tuti, szóval én is szedem szépen a lábaimat.

Szentendrei út, felüljáró, érzem, hogy mosolygok, tök perverz, de élvezem az emelkedőt, meg azt is, hogy szépen kanyarodunk visszafele, már nagyon fogy a táv, eddig a frissítésem is jó, ugyanaz, mint Korinthoszon volt (mínusz dobostorta!). 2 gélt és 3 sótablettát eszek meg összesen, pár kortyot minden asztalnál iszok, de csak vizet. A kóla nekem nagyon hiányzik, azt a BSI csak 30 km fölött ad, pedig jólesne.

Visszafele már meleg is van, meg valahogy nagy a távolság a margitszigeti és az azt megelőző váltópont között, nagyon szomjas vagyok már, úgyhogy a szigeten "eldepózok", szép kényelmesem eszem meg a gélt, két pohár kóla, egy kis víz, meg is mosakszom, ráérek :) És innen már csak egy számjegyű kilométerek vannak hátra, ráadásul újra beérünk a szurkolók közé, ugyanúgy megkapom a köszöntéseket, vigyorgásokat, pacsikat, a Gellért téren a DJ-t meg is ölelgetem szegényt, de ma valahogy semmi nem számít, bulimaraton volt, hatalmas élmény, hatalmas mosoly az egész :) Az időm az eddigi legpocsékabb (4:27:valamennyi), de ezt sem bánom, majd lesz olyan verseny is, ami a futásról fog szólni :)

Utólag el kell ismernem, mindenkinek, legfőképpen Robinak igaza lett, kihagyhatatlan élmény volt a 42. szülinapomon 42 kilométert futni :)