A jól sikerült BÚÉK 20 után döntöttem el, mintegy újévi fogadalomként, hogy havonta egyszer végigmegyek egy teljesítménytúrán. Közben Reni is csatlakozott a lelkesedésemhez, így együtt néztük ki februárra a Kápolnák nyomában 22,5 távját. 

Én TT szűz vagyok, azaz nekem gyakorlatilag minden túra új, érdekes, izgalmas, még ha az útvonalakat hellyel-közzel ismerem is sok esetben. Legalábbis amikor ott vagyok, bevillan, hogy itt már voltam :)

A túra vasárnapra esett, abban biztos voltam, hogy aznap nem futok már, legfeljebb ott belekocogok majd, ezért előző nap terveztem egy hosszabbat futni. Ez elég jól sikerült, 28 km jött össze, amit azért másnap éreztem a lábaimban.

A szombati kellemes napsütéses időt vasárnap reggelre természetesen eső és hideg és szél váltotta, bele se mertem gondolni, milyenek lesznek az utak odafenn. Pláne, hogy gyakorlatilag két hete esik, de legalábbis szitál, esélye sincs a földnek felszáradni. Azzal vigasztaltam magam, hogy legalább nem jégen kell majd csúszkálni, ha elesek, a sár legalább puha.

Időben odaérek a Szépjuhásznéhoz,van időm nevezni, megint a 7-es vagyok, bár most nem 007, de mivel ez a szerencseszámom, örülök nagyon. Megvárom Reniéket, aztán hárman szépen nekiindulunk. A túrán 3 táv van, a 8-as, a 14-es és ha mind a kettőn végigmész, a 22-es - ami valójában 19,5 km lesz. Mi taktikusan először a hosszúnak vágunk neki, úgy vagyunk vele, legyünk túl a nehezén. Az eső folyamatosan esik, nem erősen, de kellemetlen, főleg a széllel együtt. Nagyon fázik a kezem, egy idő után kénytelen vagyok felvenni a kesztyűt is, hiába ígértek 8 fokot, nem érzem annak. 

Az útvonal saras, de egyelőre járható, alig-alig cuppogunk, nem is nagyon csúszkálunk. A Tündér-hegy még párában is lélegzetelállító, milyen lehet innen a kilátás napfényes időben:

Ez az útvonal egész hosszan és meredeken halad betonúton, lakott területen, de hiába, itt sikerül majdnem eltévednünk, bár a szöveges itiner nagyon jó, a Béla király út valahogy nem arra van, ahol írják, de egy kutyasétáltató bácsi eligazít minket, innentől már jók vagyunk. Baktatunk szépen, lassan elérjük a második ellenőrzőpontot is, a Széchenyi emlékművet, na ez se csúnya:

 Innen tovább a Normafa felé vesszük az irányt, meglepő módon a vacak idő ellenére nagyon sokan futnak, túráznak, sétálnak errefelé. Az erdő lélegzetelállító ebben a ködös, párás időben, óriási fák, belevesznek az égbe, és minden fekete-fehér.

 Nagyon szépen haladunk, igazából még nagyon sárosak sem lettünk, lassan bent is vagyunk a célban, ahol mi áthaladó pecsétet kapunk, iszunk egy kortyot, a tea is jó, és indulunk tovább. Na ez nehéz, a viszonylagos melegből kimenni újra az esőbe, hidegbe, sárba... Most érezzük, mennyire jó is, hogy a rövidebb kör van csak hátra, ennek java részét ismerjük, csak az első ellenőrző pont után lesz más az útvonal.

Na meg a talaj, ami megváltozott, a folyamatos esőtől és  a túratársak lépteitől teljesen felázott, fellazult, most már tényleg bokáig gázolunk a sárban, átázik cipő, zokni, és ha ez nem lenne elég, néhány mountain bike-os is leelőz minket, nyakig beterítve sárpöttyökkel. 

Az első EP után más irányt veszünk, innentől gyakorlatilag csak felfelé megyünk az Anna kápolnáig, gyakorlatilag a fülünkön is próbálunk levegőt venni. Kínunkban csak nevettünk, ahogy Rajmund találóan megfogalmazza, ezen a szakaszon "szembejöttünk magunkkal, és el kellett dönteni, hogy ott hagyjuk az egészet, vagy minden mindegy alapon megyünk tovább". A kápolnától azonban már ismerős terepen járunk, és érzésre gyorsabban is érünk ismét be a célba, mint első alkalommal.

Megdolgoztunk értük

4 óra 7 perc alatt sikerült teljesítenünk a túrát, megkapjuk az oklevelet és a kitűzőt, még egy korty tea, és indulhatunk is haza. Persze mire végzünk, eláll az eső, aztán a felhőzet is felszakadozik :) Otthon egy forró fürdő, és egy jó nagy adag mosnivaló ruha vár :)

Lesz mit takarítani

A túrát mindenkinek csak ajánlani tudom, jó szervezés, kedves önkéntesek, jó frissítés. Az itiner laikusok számára is könnyen követhető, a jelzések egyértelműek, a pecsétek cukik, a látvány pedig fantasztikus - még monszun idején is.