Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy a májust verseny szempontjából kimaxoltam. Mecsek Trail (jó, ez április utolsó hétvégéjén volt), Szimpla Élmény, Ultrabalaton, és most a végére a KTF Trail, ahol a húsz kilométeres távra neveztünk. Egyszer voltam még csak ezen a versenyen, de beleszerettem, mert közel van, nem túl nehéz a pálya, a szervezés pedig családias, de nagyon profi. Jó a jelölés, kedvesek az önkéntesek, és sok-sok ismerős arcot lehet látni.

A pálya egy 10 kilométeres kör, a 20-as táv kétszer megy rajta. Naná, hogy idén a húszra neveztem, ez akkor még jó ötletnek tűnt, ma hajnalban már annyira nem :) Szerencse, hogy nem kellett túl korán kelnem. Gyors reggeli, kávé, készülődés, a villamos már tele van futókkal, olyan jó érzés, hogy mindannyian ugyanoda megyünk :)

Sok-sok ismerőssel futok össze, összeszedjük egymást Eszterrel is. Előre megbeszéltük, hogy lazán, nyugisan megyünk, ahogy neki jólesik az UB után. De én sem erőltetném nagyon a tempózást, fáradt vagyok, érzem. Ráadásul megjött a meleg is, a fennsíkon nem fog jólesni a tűző nap.

Gyorsan felvesszük a rajtszámot, beugrunk a Toi-Toiba, és 8-kor rajt. Az eleje jó meredek, itt szedjük össze a szint nagy részét, elég gyorsan sétára váltunk, gyalogolunk szépen felfelé. Aztán kiérünk a síkra, Csanya mutatja az utat, automatikusan keresem a személyit, Eszter a kulacsát, remélem, ezt a poént nem kapta meg túl sokszor. (Bár szerintem vicces :) )

Elfutunk a víztorony mellett, már síkon megyünk, meleg lesz nagyon itt, jó köves a talaj, érdemes a lábunk elé figyelni. Egyszemélyes ösvényen kanyargunk, jó tempóban is haladunk, hamar elérünk a frissítőponthoz, ami a szoborparknál van. Iszunk, és indulunk is tovább. Eszter diktálja a tempót, szépen megnyomja ezt a részt, szerintem picit gyorsak is vagyunk, tekintve, hogy ki kell jönnünk még egy körre majd. 

3 km után beérünk újra az erdőbe, itt jó hűvös van, itt már megyünk néha lefele is. Ismét találkozunk Csanyával, utána még egy meredek emelkedő, majd egy kis kanyargás, és az első körrel meg is vagyunk. Leolvassák a kódunkat, iszunk, eszünk egy kicsit, és indulunk. 1:15 lett az első kör, ez teljesen vállalható.

A második kör eleje séta, ismét meredek emelkedő, jön Csanya és a fennsík, majd újra a frissítő. Ez így leírva tök egyszerű és gyors, azért itt már érzem a lábaimat, nem is mindenhol esik jól a futás. A frissítőnél eszünk, iszunk, töltök vizet a kulacsomba is, és innen már csak 6 km a cél. 

Abból 3 viszont megint a fennsíkon, nagyon meleg van, a vádlim, combom se nagyon szereti. Nem fáj, nem görcsöl be, de jelzi, hogy bármikor megtenné. Így egyre gyakrabban váltok tempós gyaloglásra. Kis kocogás, kis gyaloglás. Hosszúnak tűnik ez a rész, kanyargunk a kis ösvényen, előzgetjük a túrázókat (mindenki nagyon kedvesen és készségesen elenged), és egyszer csak beérünk végre az erdőbe. A lejtőn megtáltosodunk, vagy a hűvös teszi, de futunk megint. Eddig nagyon szépen kerülgettük a tereptárgyakat, de most sajnos Eszter megbotlik, elesik. Szerencsére nem komoly, egy ideig sétálunk, és amikor ő úgy érzi, lehet, újra futunk. Ismét az utolsó emelkedő jön, elég jó ütemben megmásszuk, aztán kanyargunk picit, és itt is van a befutó. 

Kézenfogva, vigyorogva futunk be, szerintem ahhoz képest, hogy az UB-n mindketten a komfortzónánk határait feszegettük, elég jót futottunk - és főleg élvezettel :) 

A célban még elérjük Ritáékat, Lillától kapok egy korty sört, és bár az asztal rogyadozik a sok-sok finomságtól (de tényleg, zsíroskenyértől a házi süteményekig MINDEN van itt), én csak vizet és egy körtét eszek.

Nem mondom, hogy életem versenye volt ez, 15 km bőven elég lett volna, de jövőre visszajövök, majd kissé pihentebben - vagy csak a 10 km-re nevezek :D