Az augusztusi túránknak Reni egy rövidebb, 15 km-es TT-t választott, és ez így utólag elég előrelátó ötletnek tűnik. Nem vagyok ugyanis a topon fizikálisan, persze ezt előre nem lehetett tudni, de így alakult. A diéta utolsó heteit taposom, már csak egy hét van hátra egész pontosan. Szépen lefogytam tőle, de be kell látnom, az 1500 kalória kevés, ha naponta 3000 kcal fölött égetek el. Ez ki is derült a legutóbbi hosszú futásomon, 33 km-be majdnem beleájultam.

Ráadásul a Korinthosz.hu-n megnyomta a cipő a lábam, ami csak lassan javul - persze mitől javulna, nem is kímélem. És ha ez nem lenne elég, 3 napja meghúztam/megrántottam/megerőltettem a nyakam. Pontosan nem tudom, mit tettem vele, a lényeg, hogy nagyon fáj, és nem nagyon tudom mozgatni. Ez főleg majd az emelkedőkön okoz nehézséget.

Szóval ilyen klassz állapotban indultam neki a vasárnapnak, és tényleg nagyon örültem, hogy "csak" 15 km áll előttünk, és alig 670m szint. Reni már a rajtban vár, pedig én is időben érkezem. Gyorsan nevezünk, befújjuk magunkat kullancsriasztóval, és indulunk is. A térkép mellett van szöveges itiner is, ez jó, szeretem, extra biztonságot ad. 

Érdekessége a túrának, vagyis én még ilyenen nem voltam, hogy az EP-ken két helyen kód van, amit neked kell beírnod az igazolólapra, egy helyen magad pecsételsz, és egy alkalmi ellenőrzőpont is van, aki bárhol felbukkanhat az útvonalon.

A Szépjuhásznétól van a rajt, zöld körséta, zöld kereszt, zöld sáv az útvonal. Viszonylag sokat megyünk betonon és lépcsőzünk, szépen gyűlik a szint a lábunkba. Amit meredeknek ír az itiner, az valóban meredek is. 

Lépcső is, meredek is, hosszú is

De megéri, mert az Apáthy-sziklához tartunk, csak a másik oldalról, amerről én még nem voltam. És mint kiderül, Reni egyáltalán nem járt még itt, mert extázisba esik - ma nem utoljára. De érthető, valahogy ezen a túrán szedjük össze a legszebb kilátásokat. Az Apáthy-szikláról például ilyen:

Lassan tovább indulunk, megtaláljuk az első EP-t, felírjuk a kódot, megcsodáljuk a tűzcsapot, és indulunk tovább az Árpád kilátóig. Újabb csodás kilátás, néhány fotó, és indulunk is tovább a kék sávon. Gyakorlatilag ezen maradva kaptatunk fel a Hármashatár-hegyre. Megtaláljuk a feltételes EP-t, kapunk pecsétet és nápolyit, mehetünk tovább.

Az időjárás elképesztő, tiszta Kamcsatka, meleg, párás, és szinte egyáltalán nem mozdul a levegő. Nem süt a nap, de így talán még nyomasztóbb, nyirkosak és izzadtak vagyunk, persze a bogarak legnagyobb örömére. 

Velünk szemben is jön egy túra, akkora a forgalom a hegyen, mintha a Margitszigeten lennénk.

Lassan felérünk viszont a Hármashatár-hegyre, itt magunk pecsételünk, csak előbb ámulatba esünk. Ettől:

Folyó nélküli városban lehet élni, csak minek

Nem tudunk betelni a látvánnyal, de lassan csak tovább indulunk, kék körséta lefelé. Jó köves, viszont lejt, így kellemesen, tempósan haladunk. Aztán jön a sárga sáv, ami még akkor is szívás, ha lejt. Leereszkedünk a Határnyeregig, itt én mindig elmormolok egy hálaimát, ha esés nélkül megúszom. Tovább a sárgán, egész a Gyermekvasútig, itt újra EP, kóddal, és innen már csak 2,6 km van hátra. Jó tempósan megnyomjuk, pedig már érzem a lábam, a nyakamnak pedig már nagyon nem esik jól a felfele. Beszélni nagyon nem is tudok, és nem is akarok, nagyon örülök, hogy hamarosan vége. A zöld körsétán fejezzük be  a túrát, ahol el is kezdtük. 

Oklevél, kitűző, és meg is vagyunk. 3 óra 18 perc alatt toltuk le a 15,37 km-t, ami lehetett volna jobb, ha nem vagyok kripli :) Ez egy olyan klassz kis túra, amit akár futva is élmény megtenni, és ahol még mi sem tudtunk eltévedni.

Reni képei: