Ezzel a közösségi futással is már évek óta szemezek, mert mennyire jó már, hogy néhány srác veszi az időt, energiát és fáradtságot, útvonalat jelöl, leírást készít, különböző színű papírvirágokat alkot, és mindezt csak úgy, nekünk, nőknek, lányoknak, asszonyoknak, csajoknak. Az már csak a hab a tortán, hogy mindez terepen van, a koktélcseresznye pedig rajta, hogy az egyik szirom virágaira a gyerekek, akik a készítésben segédkeznek, saját üzeneteket is írnak. Imádnivaló az egész.

Idén nem volt kérdés, hogy részt veszek rajta, szerencsére társaságom is akadt, nemcsak Anna szólt, de az AFE-ból is elég sokan jelezték, hogy jönnének. Végülis női futóklub, vagy mifene, saját terepfutó szakosztállyal, muszáj képviseltetnünk magunkat :) Meg is szerveződnek a kocsik, ki kivel jön, hogy jut fel, és még a reggel eleredő eső sem szegi senki kedvét. Bár a szervezők ígérik, a rajtra eláll, én kicsit aggódom a virágokért.

A parkolóból lejutni sem egyszerű, igaz, csak néhány száz méter, de már reggel annyira saras, csak fától fáig merünk haladni, van, aki el is esik - ez aztán többször előfordul majd még. 

Lepakoljuk a batyut, hatalmas terülj-terülj asztalkám van, szerzünk itinert, megtaláljuk a többieket, Annáék is megérkeznek, és lassan indulunk is.

Rövid eligazítás után együtt vágunk neki az első körnek (rózsaszín), itt vannak az egyedi virágok, nekem egy szívecskés jut <3

1. kör - A reptér
Ezzel a körrel érdemes mindenkinek kezdeni. Szép sík és füves, jól belátható kör a vitorlázó repülőtér körül. Az elején szinte úgy érzed, visz a lábad és alig tudod levakarni a mosolyt az arcodról. :) Ez természetes, hiszen egy remek futáson vagy csomó kedves ember társaságában, de fontosabb az, hogy az útvonal enyhén, alig észrevehetően lejt. Mikor azonban elérsz a házakhoz, és a kör felénél visszafordulsz, megváltozik a történet, és ami eddig lejtő volt az enyhe emelkedővé válik, de gond egy szál se, hiszen ekkorra már bemelegedtél és ugyanolyan lelkesedéssel tudod teljesíteni a szakasz maradékát. A végén van egy kis átkelés egy fasornál, de semmi extra.

Minden kör (szirom) végén megérkezünk a frissítő-kezdőponthoz, itt lehet enni-inni, sorokat rendezni, útbaigazítást kérni. Mi két csapatra oszlunk, Anna, Kati, Gabi és én szeretnénk végigmenni az összes szirmon, a többiek nem, így különválunk. Mi a leghosszabb körrel kezdünk, taktikusan, azon legyünk túl. Így nekivágunk a kék körnek.

4. A Kék kör
A leghosszabb kör. Itt azért már van táv is és szint plusz a terep is technikásabb néhol. Bár inkább a hossz és a szint jellemzi jobban. Nincs igazán jó szakasza, és cseppet se szép.
Aki ismeri a Balboa kört, annak a sárga jelzéses szakasza ismerős lesz. Átmegyünk Hűvösvölgybe a Nyéki-hegy érintésével, melyet egy emelkedővel kezdünk. Később lefelé haladunk széles szekérúton és erdei ösvényen vegyesen. A sárgával jelzett szakaszon fontos figyelni a jelzéseket, nehogy letérjünk róla, mert elkavarhatunk. Van olyan rész, ahol a széles útról kell egy balos letérőt tenni keskeny erdei ösvényre, ami aljasan gyökeres, és még lejt is egyik oldalra. Természetesen azért szalagozással próbáljuk a kritikus helyeket megjelölni.
Visszafelé a kék jelzésen haladva egy hosszú, keserves emelkedő a jutalmunk. Néhol meredek, de inkább csak fárasztó. Van aki perverz módon élvezi, mert megdolgoztat (én is ezek közé tartozom), de sokan utálni szokták. :) Az egyetlen jó dolog benne, hogy széles az út, és a repülőtérrel párhuzamosan haladó szakaszáról szép kilátás nyílik a reptérre és a szemben látható HHH-ra, Vihar-hegyre és a társaira.

Meglepő módon nem volt nehéz vagy megterhelő, persze az emelkedőkön tempósan sétáltunk, de kellemesen tudtunk haladni.

Utána jött a piros pihenésképp, az legalább lefele indul.

3. Piros kör
Következő körünk egy 2,7 kilis útvonal. Nem könnyű, bár az elején végig lefelé haladunk, de örök tanulság, hogy valamikor ennek is meglesz a böjtje. :)Az útvonal érinti a macis játszóteret... A térképen jelöltem parkolókat melyek a legközelebb helyezkednek el a Határ-nyereghez, de ez a kör is érint parkolót, mely bár kicsit messzebb van a rajttól, de kényelmesebb útvonalon lehet megközelíteni.
A jelzést tekintve végig a piros kört kell követni, végén becsatlakozunk a sárga, majd a kék jelzésbe, de a piros kört is végig jelölik! A kör érinti a házakat és ott egy rövid szakaszon aszfalton kell haladni a Kondor úton. Egyszer egy éles fordulóval ismét be kell mennünk az erdőbe, és innen kezdve egy folyamatos emelkedőn haladunk, ami baromi fárasztó lesz. Nem próbálom szépíteni, végig lehet kocogni, de nagyon beosztósan, nem elkapkodva. Lesz leágazás, ahol szalagozással megerősítjük a helyes irányt.
A végén eléritek a sárga jelzést, ahol jobbra lefelé kell megindulni, hogy visszaérjetek a rajtba. Ez fontos, mert balra haladva egy másik kör teljesítésébe vágnátok bele. Szóval jobbra! Jobbra!

Ezután belecsapunk a lecsóba, úgy döntünk, nekivágunk a sárgának. Amiben benne van az a szakasz is, ahol a legelején lejöttünk, csak azóta már felázott, és jó pár futócipő taposta. Pedig kellemesen indul, de a vége..

2. Újlaki
A legtechnikásabb szirom, mely bemutatását kicsit kurtára szabtam...
Szerintem ez a legcsodásabb kör, hiszen felvisz az Újlaki-hegyre. Persze a szépségért meg kell dolgozni, technikás a terep sziklás és van benne szint is. A kilátás viszont mindenért kárpótol! Ajánlom mindenkinek!

Igazi öröm és boldogság, amikor kijutunk a virág közepére, nagy-nagy megkönnyebbülés, hogy a többi már ennyire nem lesz nehéz :) Ezért a látványért viszont MUSZÁJ felmenni:

Annától elbúcsúzunk, ő még nekimegy a lilának, az a legrövidebb,  mi viszont a zöldön indulunk.

5. Zöld kör
A következő kör, amit bemutatok. Az első felében van egy emelkedő, amit lehet szeretni vagy utálni, de figyelmen kívül hagyni azt biztos, hogy nem. :) Az emelkedő, mely a 2,8 km-es kör első szakaszán található, szerintem jó próbatétel, hogy saját kitartásunkat teszteljük. Ahogy haladunk a fák között, azt érezzük, hogy fokozatosan egyre meredekebbé válik az útvonal, és a végén már igazán nehéz futó mozgást produkálnunk.
Az emelkedő vége látható és ott lebeg célként, ami próbára teszi kitartásunk. Vajon végig tudunk futni? Esetleg megtör minket és átváltunk gyaloglásba? A történet még viccesebb, ha nem egyedül, hanem többen haladunk. Velem már előfordult, hogy hárman futottunk és senki se akart elsőként belesétálni, holott már mindannyian nagyon küzdöttünk. :)
Miután felértünk futva vagy sétálva, jöhet a megkönnyebbülés, és megindulhatunk egy lefelé haladó hosszabb szakaszon. Az útvonal széles fákkal szegélyezett, és szinte csak pakolnunk kell egymás után a lábunkat. Ügyelni kell a szalagozásra, mert két kereszteződésnél jobbra kell fordulnunk, ezt sokan el szokták téveszteni! A kék jelzéses szakaszon elhaladunk a híres Oroszlános szikla mellett is. Ez sokaknak ismerős lehet, akik gyakran járnak az Árpád kilátó és a Határnyereg között.

Szerintem ez az egyik legkellemesebb szakasz, ismerős is a Panoráma-körről, jó érzés volt végigmenni rajta.

Most nem depózunk a két kör között, rögtön neki is vágunk a legrövidebb szakasznak.

6. Kis kör
Végére maradt a legrövidebb, 1,4 kilis kör bemutatása. Aki nem is teljesíti a teljes távot, ezt a köröcskét annak is kötelező.
Nagyon rövid és nem is túl nehéz. Nem vészes a történet, lefelé kocogós, kellemes, széles erdei ösvény. Egyedül a letérésnél kell figyelni, ahol a kék jelzésről a zöld kör jelzésre váltasz. Vissza a rajtba enyhe emelkedő, kényelmes széles erdei ösvényen...
Rövid és egyszerű. Lazításnak vagy levezetésnek ideális.

Ezt hagytuk a végére, hogy meglegyen a "már csak 1 kilométert kell futni" érzés, de mivel itt mindenki végigment, sajnos a virág elfogyott, mire odaértünk. 

Csodálatos volt ez a majdnem 17 km, szerintem holnap mindenhol izomlázam lett, ha nem az emelkedő vagy a lejtő, akkor a csúszós, mély, cuppogós sár dolgoztatott meg minden izmot a lábunkban. Még felküzdjük magunkat ismét a sárgán, van, ahol csak négykézláb megy, pedig a Nap is kisüt, de kegyetlenül csúszik felfelé is.

A cipőre pedig megint vár egy alapos takarítás :)

(Köszönet a képekért Nagy Katinak, az útvonal leírásokért pedig a szervezőknek! Megtaláljátok őket a Facebookon itt.)