A futás viszonylag egyszerű sport, pláne az én szintemen. Azért van mégis néhány szintén egyszerű szabály, amit érdemes betartani. Például hogy új cuccot (ruhát,cipőt és frissítést) nem versenyen próbálunk ki először. Valamint hogy betegen nem állunk rajthoz versenyen, mert verseny lesz jövőre is, de az egészség a legfontosabb, és ha rontasz az állapotodon , az akár egy hosszabb kihagyást is eredményezhet.

Ismerem ezeket a szabályokat, naná, már sokszor mondtam én is másnak, de magamra egész nehéz alkalmazni, Így volt ez most is, hogy szerdán rosszul lettem, náthát diagnosztizáltam magamnál. Orrfolyás, fejfájás, vacak közérzet, nyűgösség, gyengeség. Klassz előjelek a hétvégi verseny előtt. Beszedtem 2 doboz Aspirint, szombaton végig pihentem, és végül úgy döntöttem, hogy rajthoz állok.

Ettikéékkel megyek, jó hosszú az út, de a rajt nem hajnalban van, így nem kell túl korán indulnunk. Kényelmesen leérünk, felvesszük a rajtcsomagot, leadjuk a ruhatárba a cuccot, befut Rita is, a szokásos mosdó, majd az átöltözési hacacáré. Meleg van a napon nagyon, le is kerülnek a hosszú ujjú cuccok, én visszaszaladok a sapkámért. Kötelező felszerelés oké, aztán egyszer csak hirtelen elrajtolunk.

Kb 70 százalékos vagyok, nem is akarok túl sokat kiadni magamból, nem is tudnék, csak szintidőn belül szeretnék visszatérni. Elhúz Rita, elhúz Eszti, de nem zavar, megyek a magam nyugis tempójában Pláne, mert az út emelkedik, az első 5 kilométer fel a Zengőre, itt van a szint nagy része. Lassan mindenki lehagy, legalábbis én így érzem, de persze nem így van, összeáll egy kis csapat, kb hasonló tempóban. Én felzárkózom Anita mögé (a Facebookról ismerem, de élőben még nem, így nem szólítom le) felváltva gyalogolunk és kocogunk, ahol tudok. Nagyon jó a tempó és a ritmus nekem, amit megy, szinte végig a közelében is maradok.Érzem, hogy felfele nagyon elszáll a pulzusom, a fülemben dobog a szívem, kicsit fáj a fejem is, de levegőt kapok.

A legszebb szó mégis az, amikor Anita felsóhajt "A Zengő". Ez azt jelenti, hogy a táv kis részén (kb 5 km), de a szint nagy részén (kb 500m) túl vagyunk, innentől már könnyebb lesz. Süvítünk is lefele a frissítőpontig, ami viszont nekem elég messzinek tűnik. Bár jól vagyok, se szomjas, se éhes nem vagyok, nyomulunk lefele, már tudom, hogy holnap ebből nagy jajgatás lesz a combomban.

Utolérjük Esztit, minket meg utolér Robi, szóval a kis csipet-csapatunk kibővül, időnként még páran csatlakoznak meg leválnak majd, de így megyünk már majd végig.

7 km-nél frissítés, csoki és sajt és kóla, már menet közben eszem-iszom meg, megint egy kis felfele jön, nem állítom, hogy jólesik, de az eddigiekhez képest kibírható, nyomokban még futok is. Robi lehagy minket, ez a szerencse, mert egyszer csak a susnyásból kiordít, hogy "el ne b.szd, jobbra!" És persze tényleg nem látom a szalagot, így aztán Esztiéknek is kiordítunk, hogy jobbra. Itt vagyunk 10-nél, ezután még egyszer eltévedünk, de csak kicsit, és csak egy kis kurflit teszünk az útba, mert 1. ugyanott lyukadunk ki, ahol Esztiék jönnek a másik úton 2. ez az út is a szalagozott pályára vezet. Ennyi meg belefér egy terepversenybe.

12-nél megint frissítés, sajt, uborka, csoki, izo, ez már bevisz a hátralévő 5 kilométeren. Mivel jól vagyok, csak a fejem fáj kicsit tompán, úgy döntök, ezt már megfutom, bármi jön is szembe. Már csak icipici hepehupák vannak, a saras részek is mögöttünk, a célig szinte végig lefele zúzhatunk. Ennek megfelelően az utolsó két kilométerem 5:40 és 5:27 lett :) Lesem a nyilakat, egy-két kanyar és már bent is vagyok, messziről és boldogan integetek Norbinak, hogy itt vagyok, én vagyok, bőven szintidőn belül beértem. 2:28 lett az időm, így tökéletesen elégedett vagyok, egészségesen egy 10 perccel jobbat vártam volna magamtól.

Az érem csodaszép, a gulyás finom, gyors öltözés, kis pihi, és már indulunk is haza. És próbálunk nem gondolni arra, hogy egy hét múlva Szimpla.

A Mecsek egyébként elmondhatatlanul csodaszép, rengeteg a kiránduló is, akik kedvesen biztatnak, hajráznak, ahogy elfutunk előttük. A fákon látszik még a két héttel ezelőtti havazás pusztítása, sokszor kell átmászni, átbújni az útra dőlt fák alatt-fölött. De már újra tavasz van, zöldell minden és ilyen csodák nyílnak:

(A Terepfutás.hu képei)