Anyu fut

Anyu fut

Hosszú is, magas is

Óbudai Tavaszköszöntő Teljesítménytúra

2016. március 20. - Benes Bea

Ezt a teljesítménytúrát már rég kinéztük magunknak Renivel, az általuk szervezett futóversenyen már többször indultam. Most 6, 16 és 28 km-es távok közül lehetett választani, persze, hogy a leghosszabbra vállalkoztunk.

Időközben kiderül, hogy Hédiék is jönnek, Reni is hívott egy ismerősét még, úgyhogy végül 8-an verődünk össze a rajtnál, és indulunk el. Korán rajtolunk, még nincsenek sokan, gyorsan regisztrálunk, kapunk csokit, itinert és indulunk.

Egy kis számmisztika: a rajtszámom most 81, ha nyolcból kivonunk egyet, az 7 :) Úgy tűnik, ez a szám elkísér a túrákon :)

Meglepő módon az időjárás elég kegyes hozzánk, otthonról -4 fokból indulok, beborul, de viszonylag gyorsan melegszik az idő, aztán a végére a nap is kisüt. Ráadásul a héten nem is nagyon esett, így a talajviszonyok is normálisak.

Az első szakasz a legnehezebb, leghosszabb, és ebben van a legtöbb szint is, csak hogy bemelegedjünk: 7,3 km, 575m szint, fel a Kevély-nyeregre. Hamar összerendeződnek a csapatok, mi Renivel, Rajmunddal és Lacival megyünk, Hédiék négyen együtt. Lacinak az első szakaszon rondán feltöri a lábát a cipő, ez nehezíti a haladását, de fogadkozik, hogy végigmegy. A Nagy-Kevély gyönyörű, nehezen adja magát, de megéri:

12026607_937564363027181_239545525_n.jpg

12380354_937564366360514_1253008827_n.jpg

A következő szakasz is rejt kihívást egy sáros, csúszós, féloldalasan lejtó hegyoldal formájában, ahol tényleg csak totyogva, majdnem s.ggen csúszva tudunk lejönni. Megint megússzuk esés nélkül, de elég nagyokat nevetünk, ahogy szenvedünk, csúszkálunk, és kapaszkodunk bármiben, aminek gyökere van. Viszont érintjük a Mackó-barlangot, ami szerencsére már nem lakott.

12884584_937564336360517_2069415771_n.jpg

A harmadik szakasz kellemes, könnyen tudunk haladni, nincs benne sok szint és nagy kihívás, itt tényleg feltöltekezünk. Szükség is lesz az erőre, mint kiderül. 

A negyedik szakasz ugyanis komoly meglepetésekkel vár. A K+ on haladunk, az ösvényt azonban egy szakaszon kerítés vágja keresztbe. Persze a turisták, túrázók már megbontották, így gond nélkül átjutunk rajta, de elég érthetetlen, hogy miért és hogyan került oda, kit tette oda, és mi volt a célja vele? Mindenesetre mi átjutunk a völgyön, elindulunk felfelé, és kiderül, az itinerben írt meredek völgyfő korántsem vicc, a felmászást kötelek segítik, mert csúszik is, avarral is borított. A végére a fülemben dobog a szívem, a vádlim ég, jó pár másodpercig csak levegőért kapkodok. Aztán helyreáll a légzés, pulzus, visszatér a beszélőkénk is. Ahogy folytatjuk utunkat, egy mesebeli, elvarázsolt erdőbe érünk, a fákat moha borítja mindenütt, elképesztő, varázslatos és gyönyörű.

12884518_937534436363507_1116777632_n.jpg

Ez az utolsó hosszú szakasz, innen már csak két rövidebb, de emelkedős rész következik, összesen 2,7 km a leírás szerint, benne 140m szint. 25 km-rel a lábunkban már nem esik jól.

A célban gyorsan pecsételtetünk, megkapjuk a szépséges kitűzőt. A levest kihagyjuk, mert nagyon sokan állnak érte sorba, és indulunk is haza. 27,3 km-t mértem, benne 1270 m szint, elégettem 2221 kalóriát, mindezt 5 óra 39 perc alatt.

Ez a túra is remek volt, a leírás jól követhető, egyetlen helyen bizonytalanodtunk el, de az is csak a turistaútra vágott fák miatt volt, és mint kiderült, jó irányba mentünk. A kitűző nagyon szép, a pontőrök kedvesek, az útvonal fantasztikus, és bővelkedett kihívásokkal. 

Reni fotói:

A bejegyzés trackback címe:

https://anyufut.blog.hu/api/trackback/id/tr488507276

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása