Vagy inkább váratlan? Bár ez sem igaz, mert amikor összeraktam a szombat délelőtti programom, tudtam, hogy 20 km körül lesz a napi adag, meg azt is, hogy terepen. Ráadásul egyszerre két vágyam is teljesült, mert végre eljutottam a Cafe Melange-ra, és futhattam megint kutyával, Gusztival.

A Cafe Melange-zsal régóta szemezek, az a jó benne, hogy terepen megy, szombaton korán indul, kezdők is mehetnek. Amolyan terephez szoktatós, mindenkit bevárós örömfutás. Van benne szint is, táv is, de kellemes az egész. A korai időpont pedig azért fontos, hogy időben hazaérjek Petihez, és még előttem az egész nap. A Kolosyról pedig tudok vinni reggelit is :)

Most Peti nem volt itthon, így kétség nem fért hozzá, hogy szombat hajnalban kelek, és ott a helyem. A BKK is remekelt, teljesen időben felérek a Fenyőgyöngyéhez, látom, ahogy a csapat egyik fele nekiindul futva felfele - na ehhez én még nem érzem magamban az erőt. Kicsit hideg van, két réteg van rajtam, de elkelne a fejemre is valami. Kesztyűt veszek, azt hoztam. Indulás előtt még egy gyors locsolkodás, szerencsére csak a futócipők kapnak, a 4 fokban nem esne jól az öntözés.

A menetrend az, hogy 5 kilométeres köröket megyünk, összesen hármat, de mindig ugyanoda érünk vissza, így ki és be lehet szállni a körök végén.

Az első kör így nézett ki: elfutottunk a Kőfejtőhöz, onnan a Határ-nyereghez, egy kis reptér, és vissza a kéken a kiindulóponthoz. Én 6 kilométert mértem, de sebaj :) Mérsékelt emelkedőkkel, kellemesen futható terep. Ezt onnan is tudom, hogy kb a középmezőnyben haladtam, ami nálam azért hatalmas szó.

Kezdőknek is ajánlott: remek társaság, remek útvonal, figyelmes vezetők - Cafe Melange (Fotó: CoffeRun)

A következő körben van 2,5 emelkedő, de megéri, mert megyünk az Apáthy-sziklához is, amit a BÚÉK20 túráról ismerek. Szóval a második kör: maradtunk a kéken, és először az Árpád kilátóhoz szaladtunk fel. Onnan átkocogtunk az Apáthy-szikláig, és visszafelé átmásztunk a Kőkapu alatt. De tényleg! Egy csodaszép virágmezőt érintve érkeztünk ezután a játszótérre, majd az utolsó emelkedőt megmászva jutottunk vissza a Fenyőgyöngyéhez. De az utolsó emelkedő olyan meredek volt, hogy még sétálva is egekbe szállt a pulzusom, tényleg azt hittem, kiesik a szívem a fülemen :) Ezt a kört is 6 kilométernek mérem, így már 12-nél tartok, és még most jönnek Mariannék...

Én a harmadik körre már nem megyek el a többiekkel, helyettük Mariannal és Gusztival indulok útnak, ők 10-re jöttek a Fenyőgyöngyéhez, és kb 10 kilométert terveznek. Vagyis Mariann, mert ő a gazdi, Guszti pedig egy bull :) Szerencsére Marcsu remekül tájékozódik, elindulunk valamerre, és oda jutunk, ahova tervezte :) Például a reptérre, amit körbe is futunk. Ebben csak az a kihívás, hogy alattomosan emelkedik: enyhén, de folyamatosan, és nem érti az ember, hogy miért nem halad?! De mi ügyesen megfutottuk, végig, körbe. Az a taktika, hogy én futok elől, akkor Guszti szépen jön utánam, és egyenletesen húz. Kivéve lefele, akkor nem lehet, mert lejtőn ellentartani neki emberes feladat. 

Megérkezik 

Visszafele megint elfutunk a játszótérhez, itt frissítünk, vissza az Árpád kilátóhoz, és onnan már csak simán lecsorgunk Fenyőgyöngyéhez. Itt igazságosan megfelezem a gyümölcspürém maradékát Gusztival, iszunk kicsit, és mindenki nagyon elégedett a 9 km-rel :)

Nagyon elfáradok, de végülis ha három részletben is, de lenyomtam egy félmaratont terepen. Az időjárás, a társaság szuper volt, és nem tudom, hogy ez már a porcerősítő hatása-e, de a térdem remekül bírta a lefeléket és a felfeléket is. Délután még nyújtok egy nagyot, de a fáradtságon kívül semmit nem érzek.

A CoffeRun csapatot megtaláljátok a Facebookon itt, az eseményeikről is itt adnak hírt.