Májusban elég későre hagytuk a teljesítménytúrát, nehéz már beilleszteni a futóversenyek közé egy olyan időpontot, ami mindenkinek jó. Sajnos ezt a túrát végül Reni lemondta, így ketten vágtunk neki.
Megint 3 táv közül választhattunk, a 8-as családi, a 30-as és az 50-es közül. Én az 50-hez még kevésnek érzem magam, ráadásul az már tényleg egy egész napos elfoglaltságot jelentene, így én maradok a 20-30 km közti távoknál.
Végre remek, meleg időnk van, süt a nap, bár gondolom az erdőben hűvösebb lesz, így hosszú ujjúban indulok. Egyszerre érünk a rajthoz, kis fennakadás után el is indulunk. Szöveges itiner nincs, csak színes térkép, jelölve rajtuk az ellenőrzőpontok. A túrának nagyon kedves jelzése van, egy bajusz, ami valójában egy zergefej - de ha akarom, B betűnek is nézhetem.
Cuki, nem igaz?
Indulásnál egy kicsit elbizonytalanodunk, merre is induljunk, de rövid tanakodás után elindulunk a túratársak után. A sárgán. Aminek jó részét már bejártam/futottam, és elég nehéznek tartok. Nem is csalódok, meredek, köves, de most legalább nem sáros. Küzdünk a pulzusunkkal, az emelkedőkkel, előzgetjük a túratársakat, minket meg a futók.
Itt van viszont az Újlaki-hegy, ahonnan elképesztő a kilátás, mindig megéri ide felkaptatni, aztán leereszkedni, egyszerűen megunhatatlan.
Nem is akarom látni, hova kell felmenni.
Az első 15 kilométeren gyakorlatilag sárgát követjük, az erdő egészen elképesztő, a színek, hangok, illatok valami varázslatos kavalkádja, az idő is elképesztően kellemes, nagyon jól is haladunk. Követjük a patakot, apró hidacskákon kelünk át, és megtaláljuk a "vízesést" is. Az első etap alapján benne vagyunk az 5.30-as teljesítésben simán. A jelek mindenhol jól követhetőek, talán egyszer-kétszer megyünk félre, de gyorsan észrevesszük, és korrigálunk a legutóbbi elágazásnál. Keressük mindenhol a bajuszt, ahol pedig kell, a szervezők is jelzik, merre kell menni - például a 30-as és 50-es táv szétválásánál. Időnként vadcsapást kell követnünk, de ez is megy, nagyon figyelünk és koncentrálunk a jelekre, még nem is vagyunk fáradtak.
Aztán kiérünk a betonra, egy ideig a házak között kell mennünk - és persze, hogy itt tévedünk el! A Máriaremetei kegytemplomnál vagyunk, emlékszem, amikor erre futottam életem eddigi egyetlen terepfélmaratonját, akkor is itt tévedek el, akkor is a kéken. Akkor 25 km lett a félmaraton :) A templomnál most szertartás van, igyekszünk megkerülni, így valahol valamelyik kiírást nem vesszük észre, és bár megtaláljuk a kéket, vagy rossz irányba indulunk el, vagy valahol később fordulunk tévesen. Kb másfél kilométeres kitérőt teszünk így bele, az a gyanús, hogy nem látjuk a bajuszt, így összevetjük a térképet a gps képpel, és Rajmund rájön, rossz irányba haladunk. Hátra arc, visszafelé haladunk, egy járókelő segít is, hogy "itt lesz jobbra a kanyar után". És valóban, újra megvan mindkét jel, újra visszatérünk az erdőbe. A következő EP előtt kicsit elbizonytalanodom, de szerencsére jó irányba megyünk, meg is találjuk, és innen már viszonylag könnyű dolgunk lesz - nem megyünk ki nagyon az erdőből :)
Arra viszont nem számítunk, hogy Rajmund térde bemondja az unalmast, a lefeléket nem bírja, így itt erőteljesen belassulunk. Kárpótlásul a felfeléket viszont megnyomjuk, igazából káromkodni sincs erőm, csak kapkodom a levegőt, nem is beszélünk, én nem is bírnék. Az utolsó 6 kilométer így elég keserves, de legalább a jelölés jól követhető, így el nem tévedünk. Egyre több a túratárs is, futók is utolérnek az 50-esről, már elég fáradtak is vagyunk, de ismerős a környék, bátran mondom, hogy egy jobbkanyar után ott is vagyunk! És tényleg, 6 óra 1 perc alatt végig mentünk, nekünk majdnem meglett a 30 km a kis kitérőnkkel (29,75) és volt benne 870 m szint.
Megkapjuk az oklevelet és a kitűzőt, frissítés nincs, de sebaj.
Rajmund képei:
