Anyu fut

Anyu fut

Második nekifutás

23. K&H Félmaraton

2016. június 12. - Benes Bea

Eddig nem volt szerencsém a  K&H félmaratonhoz, 2 éve, amikor terveztem a Félmaraton Mániát, épp előtte sérültem le. Addig soha nem voltam sérült, de egy futás UTÁN, hazafele sétálva rosszul léptem, megreccsent a térdem. Egy ideig csak lépcsőzni nem tudtam, de a verseny napján már futni sem. Kimentem a Felvonulási térre, találkoztam Zolival, de képtelen voltam akár csak egy lépést is futni, így hazakullogtam. Tavaly a hőségriadóban valahogy nem is vonzott, és igazán sok jót nem is hallottam a pályáról.

DE a Félmaraton Mániához minden évszakban teljesíteni kell egy BSI-s félmaratont, így választhattam, vagy ez, vagy  Délibáb. Beneveztem.

Közben a munkahelyemen is elkezdtünk csapatokat szervezni, elég sokan futunk, és a 7 km-es táv mindenkinek vállalhatónak tűnt. Így elkezdtünk rendszeresen járni a szigetre is, hetente legalább egyszer közösen futottunk. 2 héttel a verseny előtt pedig lefutottuk a 7 km-t, ami önbizalom növelő volt a lányoknak, hogy elhiggyék, meg tudják csinálni.

Sajnos nem tudtam velük rajtolni, mert az egyéni indulok 10-kor indultak, míg a váltósok 12-kor, de azt tudtam, hogy szurkolni maradok majd nekik.

Én szokás szerint egy órával korábban kint vagyok, ruhatár, wc, bemelegítés, semmi rendkívüli. Összefutok Zsoltival és Anitával, ő is a FM-t csinálja, Zsolti kíséri, kitárgyaljuk az Ultrabalatont, aztán már lassan rajtolunk is.

3 kört kell futnunk egy 7 km-es pályán, és én nem szeretem a körözős versenyeket. Az útvonalat ráadásul nem is találtam a neten, a verseny előtt néztem meg a helyszínen, így az első kört az ismerkedésre szánom. A pályával, meg magammal is, hogy épp mit szól a testem a futáshoz. Előző nap ugyanis elvittem egy kis terepezésre, 12 km, 450 szinttel, készülve a Szimplára. Érzem is egy kicsit a combom, de a bemelegítés jót tesz, a vádlim sem fáj, kicsit jelez, de gyorsan bemelegszik.

Próbálom nem elfutni az elejét, na ez elég nehéz a maratonváltósok között, akik 7 km-t mennek csak, mindenki a legjobb tudása szerint sprintel. Így az első két kilométerem 5 perces ezrekkel megy, utána igyekszem visszafogni magam, tartani a 6-os tempót. Nem akarok gyorsabban menni, bár az időjárás kegyes hozzánk, nincs meleg, nem esik, de sok a fordító, hosszú ez a 21 km azért. Az első körben nem is frissítek, csak megfigyelek, és tartom a tempót több-kevesebb sikerrel. 

A második körre is vidáman megyek ki, általában ez szokott a legjobb lenni, be vagyok melegedve, még nem vagyok fáradt, tudok hasítani. Be-becsúszok 5.30 közelébe, azért innen gyorsan korrigálok, de jól vagyok, jól érzem magam, nézelődöm, vigyorgok, pacsizok. Frissítek is, pár korty víz elég, de már melegszik az idő, érezhető, mondja is a szpíker, mikor kimegyünk a harmadik körre, hogy bajban leszünk, ha kisüt a nap. 

Szerencsére nem süt, én pedig 2 perccel beljebb vagyok a tervezett időnél, így megengedem magamnak a kényelmes frissítést, először izot, aztán banánt, aztán szőlőcukrot is elnyammogok - na nem egyszerre, három pontnál.

Kicsit már érzem a combom, de jól vagyok, jó a kedvem is, nem utálom a pályát, a többi futót sem, a szurkolók pedig zseniálisak. Jó, tényleg sok a fordító, de a sok csapat miatt rengeteg a szurkoló, hatalmas hangulatot varázsolnak, szól a zene, tényleg csak vigyorogni tud az ember, meg pakolgatni a lábát.

Lassan be is érek, az időm kényelmes 2:05, annyira örülök, hogy letudtam, hogy sokkal jobban éreztem magam, mint vártam, hogy meglepődöm, amikor érmet akasztanak a nyakamba :) Felveszem a rajtcsomagot, aztán a Félmaraton Mániás érmet, kb 2 perc, és ez is nálam van.

13416797_10209787318590158_5642280775489981768_o.jpg

Közben a félmaraton váltók már elrajtoltak, sietek a befutó előtti helyre, amit kinéztem magamnak, itt tervezem megvárni őket. Bízom benne, hogy nem fogok megfagyni a vizes cuccban, de nem merek elmenni a táskámért, nehogy lemaradjak róluk.

És jönnek is szépen, Évivel egy pacsi, Mónit elkísérem a befutóig, aztán vissza sprint a szatyromhoz, várakozás, szurkolás. Sok-sok ismerőst látok, mindenki örül a biztatásnak, de az ismeretlenek is, többször megesküszöm, hogy mindjárt vége, csak elhiszik, ott lóg az érem a nyakamban - kettő is, úgy csörömpölök, mint egy karácsonyfa :D

Jön Léna, őt is elkísérem, ahogy futok vissza, szembejön Tamás, ő egy nagy szurkolást kap. Az utolsó körben Anna jön, neki integetek és ordítok, ő nagyon rutinos, nagyon szépen mozog. Hédit pedig ismét elkísérem, és a befutónál meg is várom.

A mai teljesítményemnél sokkal büszkébb vagyok a kollégáimra, remélem, ők is magukra, és lesz még folytatás a céges váltóink életében.

13269289_1219333664766217_2647700069567784852_n.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://anyufut.blog.hu/api/trackback/id/tr148804238

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

regulat · http://withoutacatharsis.blog.hu/ 2016.06.12. 19:45:43

Gratulálok! Kicsit meleg lett a végére... :)

Benes Bea 2016.06.13. 07:55:12

Köszönöm! Nektek hogy ment? Igen, 12 után melegedett rendesen az idő a váltósoknak.
süti beállítások módosítása