Ezen gondolkozom már hosszú ideje, hogy engem mi motivál? Miért indulok el esőben, szélben, hidegben, hajnalban, sötétben? Miért indulok el egy nehéz munkanap után? Miért kelek fel hétvégén egy órával korábban, hogy beleférjen a futás a napba?

Sok válasz van. Mert ugye azért kezdtem el futni, hogy leadjak pár kilót. Meg stresszűzésnek, meg mert mozogni jó és muszáj. De ez szerintem kevés lenne, csak ezért senki nem vállalna hosszú távon ennyi macerát, szenvedést és sokszor fájdalmat.

Azt hiszem, egyetlen ésszerű magyarázat van: én ezt szeretem csinálni. ÉN SZERETEK FUTNI. Minden következményével együtt. A kényelmetlenségével, a nehézségével, a kihívásokkal együtt. Egyszerűen csak megtaláltam benne önmagam, és természetes része lett az életemnek.

Fura.