Már a hét elején éreztem, de nem mertem megírni: igazán jól sikerült az alapozásom. Februárban betegség, munka miatt sokszor nem maradt idő a futásra, ezért az utolsó héten 70 km-t kellett futnom. Nem lehetetlenség, a januárt is így kezdtem, de azért voltak kétségeim. Végül így sikerült: hétfő 14 km (körbe-körbe a Bikáson), szerda: 18,5 (hazafutás közben egy kör a Szigeten), csütörtök 12 (hazafutás), péntek 12 (Bikás), szombat 11 (Bikás).

A hétfői tökéletesre sikerült, egyszerűen tényleg minden stimmelt, és bár 12 kört kellett futnom a 800 méteres pályán, simán letudtam. Ha lehet, a szerdai még jobb volt, iszonyúan élveztem, a Margitszigetet is, a rakpartot is. Ott már éreztem, hogy rendben lesz a héten, mert nagyon rendben vagyok én is. De azért volt bennem félsz, hogy még három egymást követő napon kell futnom, nem is keveset, mi lesz? Máskor ez nem ment, én szeretek 1-1 pihenőnapot beiktatni a futós napok közé. Épp ezért volt meglepő, és örömteli, hogy most semmilyen gondot nem okozott. Nem az idő, és nem a táv volt különleges, hanem az érzés közben. Hogy nem fáj, nem nehéz, könnyen lépek, könnyen lélegzek. Egyszerűen bivalyerősnek érzem magam - már ami a futást illeti.

Az alapozás első két hónapját 340 km-el zárom, jön a március, és a gyorsítás. Fogok még szenvedni, de már tudom, hogy megéri.