Régóta terveztem ezt a bejegyzést, vagyis régóta gondolkozom a témán, főleg futás közben. Gyakran lehet hallani sajnos, és ma épp megint aktuális, hogy nőket megtámadnak, bántalmaznak futás közben. Ilyenkor mindig előkerül, hogy sötétedés után egyedül már nő ne menjen futni, az a legbiztonságosabb.

Ezzel a hozzáállással az az alapvető bajom, hogy november végén és gyakorlatilag a tél során végig délután 4-kor már elkezd sötétedni, és hajnalban is későn kel a Nap. Aki dolgozik, az gyakorlatilag nem tud világosban menni futni - hacsak nem olyan szerencsés, hogy a munkahelyéről el tud lépni egy időre. Ahogy én sem, viszont néhány őrült miatt nem vagyok hajlandó lemondani a futásokról.

Igen, tudom, akkor menjek terembe. De én épp azért választottam a futást, mert nem kell elmenni hozzá sehova, nem igényel rákészülést, odautazást, és nem kerül pénzbe. 

Fussak társaságban. Igen ám, de egyedülálló anyaként nehéz előre megterveznem a futások időpontját, nehéz társasághoz alkalmazkodni - legalábbis rendszeresen. Ráadásul a futás számomra magányos sport, épp azért szeretem, mert egyedül lehet, nekem az valóban minőségi én-idő, amikor feltöltődöm, amikor nem kell senkit hallgatnom, senkihez szólnom, csönd van, és lassan minden lecsendesedik bennem is. Természetesen egyszer-egyszer jó mással, társasággal futni, de nem rendszeresen.

Tudom, hogy veszélyesnek hangzik, ami történt, biztosan szörnyű is volt átélnie szegény lánynak, és minden támadás szörnyű - de az a helyzet, hogy nem kell ahhoz sötétnek, vagy elhagyatott helynek lennie, hogy megtámadjanak, molesztáljanak. Egy nő ennek sajnos fényes nappal, zsúfolt tömegközlekedési eszközön ugyanúgy ki van téve, mintha egyedül mászkálna éjjel. Igaz, akkor nem megerőszakolják, "csak" megfogdossák, "csak" verbálisan zaklatják, "csak" nekidörgölőznek. Ez is undorító, ez is erőszak.

Tudom, hogy van, aki most fél, és tudom, hogy van, aki most engem is félt, és azt szeretné, hogy ne menjek este sötétben futni. De nem vagyok hajlandó félelemben élni, nem fogom korlátok közé zárni az életemet, csak azért, mert van néhány, őrült, aberrált, beteg fazon, akinek az a szórakozása, hogy megtámad nőket.

De nem vagyok felelőtlen sem, nem szeretnék áldozat lenni, épségben szeretnék minden futásomról hazajönni a fiamhoz. És mert jártam önvédelemre, néhány szabályt betartva igyekszem minimalizálni a kockázatot.

1. Nem futok sötét és elhagyatott helyen.

Bár nagyon szeretem a Kopaszit, mivel oda egy viszonylag sötét és eldugott biciklis út vezet, sötétedés után nem megyek arra. Két oldalról bokrok veszik körül, engem sem látnak az autósok, de én sem látom, ha valaki bujkál a bokrokban.

2. Igyekszem forgalmas, közvilágítással rendelkező helyen futni.

Például ki a Bikás parkba, és ott kőrözni. Unalmas, de legalább forgalmas, és biztonságos. A parknál mindig vannak polgárőrök is, ők is növelik a biztonságérzetet. Ha pedig az oda vezető úton történne valami, vannak boltok, ahova befuthatok, vagy végső esetben az autók közé is beszaladhatok.

3. Nem hallgatok zenét.

Mondjuk már amúgy sem, régóta zene nélkül futok, de így legalább hallom a környezetemet.

4. Ha valami gyanús, nem veszem félvállról.

Mert lehet, hogy az a helyesnek tűnő pasi valóban most költözött ide, és lehet, hogy tényleg fut ő is, és lehet, hogy igazán csak az érdekli, hol van jó futóútvonal a környéken - de miután leszólított és kifaggatott arról, merre szoktam és mikor futni, egy ideig nem megyek arrafelé. Ilyenben nincs túlzott óvatosság.

5. Változtatok

Fontos, hogy ne legyenek kiismerhető, kiszámítható, kifigyelhető szokásaim. Nem ugyanabban az időben, nem ugyanazon az útvonalon, nem ugyanakkora távra megyek futni. Mindig lehet valamin változtatni, ezzel is csökkenthető az esélye, hogy valaki felfigyel rám, és potenciális áldozatnak tekint.

6. Menekülnék

Bár jártam önvédelemre és tanultam küzdősportot, nem gondolom, hogy bárkivel is ki kellene állnom harcolni. Ha megtámadnának, arra törekednék, hogy szerezzek néhány másodperc előnyt, és el tudjak menekülni, segítséget tudjak hívni. Nem tudom, ki áll velem szemben, milyen téboly hajtja, és meddig menne el velem szemben, hogy megkapja, amit akar.

7. Figyeljünk egymásra

Mi nők is, de a fiúk is ránk. Szerencsére már jó pár futótársunk felajánlotta, hogy nyugodtan csatlakozzanak hozzájuk lányok, ha futni mennek, és ígérték, hogy jobban fognak figyelni is, vigyázni ránk. Ne szégyelljünk hát segítséget kérni, vagy akár csak egy kis biztonságos társaságot arra a pár kilométerre.

Vigyázzatok magatokra és egymásra! 

UPDATE

A futós Facebook csoportokban a fiúk mostanában folyamatosan kiírják, mikor mennek futni, milyen tempóban, hol lehet hozzájuk csatlakozni. Érdemes kihasználni, és aki meg tudja oldani, valakihez betársulva futni. Köszönjük nekik!