Idén először vettem részt teljesítménytúrán, január 2-án a BÚÉK20-on. Régóta szemezgettem vele, nagyon tetszett benne, hogy az új év első napjaiban rendezik, közel is van, tömegközlekedve is könnyen megközelíthető, az útvonal is ismerős valamennyire és lehet futva is teljesíteni a távot.

Mi a túra mellett döntöttünk, de  komolyan véve a teljesítmény részét is, azaz nem futva, de tempósan haladva felfelé is, nem megállni enni-inni-bámészkodni. Ez már csak azért is jó ötlet volt, mert elég hideg időnk lett, -8 fok körüli hőmérséklettel, valami szállingózott az égből, de így szerencsére nem volt sár. Megfázni viszont nem akartunk, ezért haladtunk, csak az ellenőrző pontokon álltunk, amennyit muszáj volt.

A teljesítménytúra ugyanis úgy néz ki, hogy jelölt pályán haladsz, kapsz egy kis füzetet, benne az  itiner, leírás, és ebben kell gyűjtened a pecséteket is. Itt a BÚÉK-on nagyon cuki tematikus pecséteket kaptunk, malacot, trombitát, hóembert stb.

Ráadásul minden ponton remekül szórakoztak a rajtszámomon, ami a 007 lett... Nevezni tudni kell ;)

Vittem magammal ugyan a zsákban vizet, ami szerintem kb fél óra után befagyott, és müzlit is, de egyiket se használtam, csak cipeltem. A célban ittunk egy pohár forró teát, és elég is volt. Mivel futás közben sem szoktam inni, enni meg pláne nem (hacsak nincs extrém meleg, vagy nem készülök versenyre), gondolhattam volna, hogy itt se lesz rá szükség.

Az öltözködés már más kérdés, azt nehéz eltalálni, mert felfelé kimelegszel, de a síkon azért érzed a hideget. Rajtam bélelt futónadrág, terepfutó cipő, aláöltöző, rövid technikai, hosszú ujjú téli felső és egy dzseki volt - néha sok, néha kevés. Bélelt kesztyűt viszont muszáj beszereznem, jégcsappá fagytak az ujjaim. 

Timi személyében remek kísérőm volt, végig beszélgetve, viszonylag könnyedén nyomtuk le a távot 3 óra 50 perc alatt. Ha azt vesszük, hogy a Balboát 3 óra 20 perc körüli idővel teljesítettem, pedig ott futottam, és itt a táv és a szint is hasonló volt, akkor azért ez nem is rossz teljesítmény.

A célban oklevél és cuki kitűző várja a teljesítőket.

Igazából azért sem próbálkoztam most a futással, mert a múltkori Galyatetős futás rádöbbentett, mennyire gyenge vagyok hozzá. Viszont végtelenül szeretem, ezért eltökéltem, hogy gyakorolni fogok rá, ehhez pedig a teljesítménytúra tökéletes terep. Azokon az útvonalakon megy, ahol a futások is, van benne szint jócskán, lefele és felfele is, lehet gyakorolni a mászást, ereszkedést, lehet gyakorolni a technikát és edzeni az izmokat, hogy legközelebb ne három napos izomláz legyen az eredménye egy terepfutásnak. Ehhez persze nem a kirándulós tempó visz közelebb, hanem az aktív testmozgás, felfelé is haladva - viszont nincs bennem az a kudarcérzés, hogy sokat sétálok, vagy lassú vagyok.

Ezért idén szeretnék több túrára is benevezni, főleg ami közel van hozzám, a táv pedig olyan 20 km körül megfelelő lesz nekem. Persze azért ha van rá alkalom, megyek majd futni is terepre, csak rövidebb távokra, kisebb emelkedőkre. Gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás, most ez a cél. És a lábamba tett kilométerek és szintek igenis számítani fognak így is.

És egyébként ma is elégettem 1400 kalóriát a túrával.